Merzse-mocsár

Az egykori nagykiterjedésű „vadvízország” utolsó hírmondója Budapest határában

A természetvédelmi terület az egykori nagykiterjedésű „vadvízország” utolsó hírmondója Budapest határában. Törvényes védelmet 1977-ben kapott a vidék 27 hektárja. 1999-ben bővült a védettség 40 hektáros területre.

A Merzse-mocsár és vidéke többször kiszáradt az utóbbi évtizedben az aszályos időjárásnak és a jelentős antropogén hatások miatt. (Repülőtéri építkezések, mezőgazdasági területeken épített vízelvezető árkok, lakott területek csatornázottságának bővülése stb.) A Fővárosi Önkormányzat a víz – mindenkori szükségletek szerinti – pótlásával, egy élőhely rekonstrukciós program támogatásával, az építmények karbantartásával  biztosítani kívánja a védett terület fennmaradását.

Növénytani értéke:

A területen több növénytársulás is megfigyelhető, amelyeken azonban a száradással a gyomosodás mind erőteljesebb jelei is mutatkoznak. Megtalálható itt a magassásos, a nádas, a bokorfüzes, a fűz-nyár ligeterdő és a száradó kékperjés láprét is. A terület védett növényei között meg kell említeni a budai imolát, a keskenylevelű gyapjúsást, a hússzínű ujjaskosbort, a szúnyoglábú bibircsvirágot, valamint a mocsári kosbort. Tavassszal  a vizesebb helyeken megfigyelhetjük a sárga nőszirom a szárazabb , homokosabb helyeken a fürtös gyöngyike szépen virágzó példányait.

Állattani értéke:

A terület rovarvilága igen gazdag. Számos ritka és védett faj is előfordul a területen. Ezek közül is kiemelkedő jelentőségű a Vörös Könyves vérfűboglárka. A terület rétjeinek nappali lepke egyed és fajgazdagsága mindenki számára feltűnő. Néhány évtizeddel ezelőtt a merzsei vízrendszerben réti csík és lápi póc is előfordult. A kétéltűek számára kiemelkedően fontos élőhely a Merzse-mocsár. Az itt élő pettyes és tarajos gőte mellett a zöld levelibéka és a barna ásóbéka is felkeresi az itteni vizeket kora tavasszal. Vízisiklók mellett a mocsári teknősök is élőhelyet találnak itt. A szárazabb réteken jelentős fürge gyík és zöld gyík populáció él. Itt nem figyelhető meg olyan sok madárfaj, mint a Naplás-tónál, de a viszonylag kisebb mértékű háborgatás révén azok biztosabban és nagyobb egyedszámmal fordulnak elő. Több pár barna rétihéja is rendszeresen költ a területen. A különböző nádi és vízimadarak, mint a barkós cinege, a nádrigó, a vízityúk, a bölömbika és a különböző nádiposzáta és réce fajok, megfigyelését segíti a vízre épített madárvárta is.  A mocsarat körülvevő réten, bokorfüzesben és fűz-nyár ligeterdőben megfigyelhetünk más madarakat is, mint a gyurgyalag, a kakukk, a sárgarigó, a búbos banka, a tövisszúró gébics, a fülemüle, a karvaly, az egerészölyv és a vörös vércse. Megfigyelték költését a nagyon megritkult kis őrgébicsnek is.  Az emlősök közül az őz és a róka mellett a menyét és a borz is „őslakója” a természetvédelmi területnek.

Geológiai értéke:

A Naplás-tóhoz hasonlóan a terület geológiai felépítésében a Duna V. terasza játszott szerepet. A vízáteresztő kavics és homok rétegekre települ a napjainkban is képződő öntésiszap, öntésagyag. Ezek a fiatal ártéri üledékek képezik azt a vékony vízzáró réteget, amely lehetővé teszi a felszíni vízfelület megmaradását.

Tájképi értéke:

A Merzse-mocsár a főváros néhány még meglévő vizes élőhelye közül a pesti oldalra egykor jellemző mocsaras területek egyik utolsó megmaradt túlélője, hírmondója. Különös élőhelyi jellegét fokozzák a Ferihegyi repülőtér „szomszédságából” adódó hatások, a vidék mezőgazdasági használata és a lakóterületek közelsége is. Még ma is igazi különlegessége, „lélegző felülete” a fővárosnak.