Októberi szakkör

38-an voltunk a túraszakkör október 8-i foglalkozásán. Először iskolánk védőnője, Gellérthegyi Tiborné, Edit néni ismertetett meg bennünket néhány alapvető tudnivalóval az elsősegélynyújtásról, arról, hogy mi a teendő pl. darázstámadás esetén.

Ez az ismeret a szeptemberi kirándulásunk után igazán aktuálissá vált. Edit néni nagy hozzáértéssel és rutinnal magyarázott. Nem csoda, hiszen a felső tagozaton ilyen jellegű szakkört is vezet. Reméljük, hogy tovább folytatódnak majd az elsősegély-leckék nálunk is.

Ezután kétféle foglalkozáson vettünk részt felváltva.

A tanteremben a felső tagozaton tanító biológia-földrajz szakos Kállai Kati nénivel készítettünk madárkalácsot, dió-földimogyoró füzért, beszélgettünk a téli madáretetés fontosságáról, szabályairól. Megtudtuk, hogy mi az, amit szabad és hogy mit tilos adni a madaraknak. Volt szó arról is, hogy aki elkezdi a madáretetést, annak egész télen folytatnia kell, mert az odaszokott kis tollas vendégek elpusztulnak, ha hirtelen abbamarad az etetés. Ha elolvad a hó és kint is találnak maguknak eleséget, akkor már nem kell kitenni ennivalót, mert a tojásból kikelt fiókáknak is ezt fogják hordani. Pedig a kicsik fejlődéséhez az állati fehérje a legfontosabb, amelyet hernyók, kukacok és különböző rovarok formájában kapnak a madárszülőktől.

Közben az udvaron a csoport másik fele a madarak egy másik szükségletével foglalkozott: a lakáskérdéssel. Megtudtuk, hogy mesterséges odúk készítésével és kirakásával segíteni tudunkaz itt telelő madaraknak a tél átvészelésében, illetve tavasszal a tojások kiköltésében. Robi bácsitól sok érdekességet hallottunk. Elmesélte, hogy a fa, amiből készül, nem lehet nagyon sima, mert abban nem tudnak megkapaszkodni a madarak, hogy a lyuk nagyságától függ a beköltöző madarak fajtája, hogy a kihelyezésnél a tájolás is nagyon fontos, hogy tavasszal csak egy család maradhat az odúban és nem ritkán hangos veszekedéssel, csetepatéval dől el, hogy melyik legyen az, és még sok más, izgalmas információt. Mindkét csoport részt vett Robi bácsival és Csaba bácsival egy-egy madárodú elkészítésében, amelyeket azóta már ki is helyeztünk az iskola előtti fenyőfákra. Tervezzük még a kettő közé egy madáretető felállítását. Széncinegéket várunk az odúkba.

Robi bácsi, teljes nevén Antal Róbert. Ő hosszú éveken keresztül volt a Pilis-hegység egyik erdésze. Elmesélése szerint, már 10 éves korában egy barátjával elhatározták, hogy erdészek lesznek. Bár már nem erdészként dolgozik, de az erdő iránti szeretete töretlen. Nagy örömmel jött el hozzánk és biztos vagyok benne, ha megkérjük rendszeresen fog érdekes és tanulságos dolgokat mesélni. Gyűjtsétek a kérdéseiteket, hogy miről hallanátok a legszivesebben.

A harmadikosokkal sikerült egy rövid ismertetőt megnézni a Merzse-mocsárról, ahová október 22-én kirándulunk majd. A negyedikesekkel erre már nem maradt idő, ők a kirándulás hetében egy szünetben ismerkednek meg ugyanezzel.

Néhány tervezett játék, kísérlet elmaradt, legközelebb pótoljuk.

Remélem, hogy aki eljött, jól érezte magát amellett, hogy egy sor érdekes ismerettel is gazdagodott a tudása.

A következő szakkör időpontja: november 5.

Legközelebb az október 22-i túrán találkozunk, addig is legyetek jók, ha tudtok:

Kati néni