Sülysápról Maglódra

Első tavaszi kirándulásunkat március 17-én tartottuk. 72-en indultunk el vonattal Maglódról, majd a sülysápi állomásról a helyi járat szállított ki bennünket a település végére. Itt kezdődött a gyaloglás. Az út egy friss koszorúkkal borított ház mellett vezetett el. Akkor még nem tudtuk, de azóta sikerült kideríteni, hogy 1845 júliusában Petőfi Sándor vendégeskedett itt Vachott Sándor barátjánál. Az ő emlékére kerültek ide a koszorúk március idusán.

Első megállónk a sápi halastavaknál volt. Három horgásztó található itt egymás mellett. Az évszakhoz képest meleg, napsütéses időben sokan hódoltak a horgászás  szenvedélyének. Igyekeztünk nagyon csendben lenni, de azért azt hiszem, nem nagyon hiányoltak bennünket, miután tovább mentünk. Itt alakultak meg a csapatok, mindegyik mellett egy-egy felnőtt segítővel. Folyamatos megfigyelési feladatként kapták az életnyomok után kutatást, az ébredező természet megfigyelését.

A következő szakasz a Szent-György-hegy lábáig tartott, mely esetben a hegy kicsit túlzó megfogalmazás, a domb vagy dombocska sokkal pontosabb lenne. Itt minden csapat keresett egy fát magának (a hegyen tölgyek, a Sápi-patak közelében füzek közül lehetett választani), amelyen mindenféle megfigyeléseket kellett végezni.

Bár a lágyszárú növények még nem nagyon ébredeztek téli álmukból, a védett, napos hegyoldalon sárgán virított az év vadvirága, a tavaszi hérics.

A Forró-forrás közelében tartottunk ebédszünetet. A mellette talált, óriási kidőlt tölgyfán keresgéltünk életnyomokat, bizonyítva: A halott fa is él. Miután a forrás kristálytiszta vizét sikerült kicsit felzavarni, indultunk tovább Maglód felé. Egy sáros mélyedésben jócskán találtunk állatnyomokat. Járt erre borz, szarvas, vaddisznó. Sőt, egyesk szerint medve is, de ez azért nem teljesen biztos.

Egy kökényből, galagonyából, gyepürózsából álló vendégmarasztaló cserjésen kellett átküzdeni magunkat, hogy a Templom-dombhoz érjünk. Valamikor az 1300-as években  nem csak templom, hanem egész falu állt itt. Locsod puszta volt a neve..Ma már sajnos semmi sem maradt belőle.

Mint eltikkadt szöcskenyáj érkeztünk úticélunk közelébe, ahol választottunk közösen is egy csodaszép öreg fát magunknak, amelyet még többször is meg fogunk nézni a tavasszal. Alatta mutatkoztak be a csapatok egymásnak, valamint bemutathatták a talált életnyomokat. A legnagyobb attrakció egy fél őzagancs és egy láb volt, de akadt szép számmal csigaház, mohával, zuzmóval borított ág, vadrózsagubacs, sárga gévagomba, kéregdarab, madártoll is. Csoportkép is készült a “mi fánkkal”.

 5 órakor érkeztünk meg Maglódra, a Spar parkolójához, pont úgy, ahogyan terveztük.