Kosd -Násznép-barlang – Naszály – Katalinpusza
Idei utolsó utunk Kosdról indult és Katalinpusztán ért véget. Gyakorlatilag átkeltünk a Naszály-hegyen: a déli oldalon fel-, az északin pedig lemásztunk. A Kosdról induló túra meredek szakasszal kezdődött. Elhaladtunk a bányász emlékmű mellett. Kezdetben a zöld patkó alakú nyíl jelzést követtük, majd az országos kék jelzésen folytattuk utunkat. Elértük Kopasz-tetőt, amely helyi jelentőségű természetvédelmi terület.
Nagyon szép volt innen a kilátás. A Naszály legismertebb barlangját a Násznép-barlangot is<b> </b>felkerestük, amely tipikus karsztbarlang. A barlang első két terme látogatható. Több elemlámpával felfegyverkezve be is merészkedtünk A résztvevőknek egészen a végéig el kellett menni, amit egy üzenet elolvasásával lehetett bizonyítani. A magas Naszály-csúcson geodéziai torony található, amit a turisták kilátópontként is használnak. Mi is felmásztunk a meredek vaslétrán.
A Bik-kút a Naszály északi oldalának egyetlen forrása. Éppen jókor találtunk rá, mert már üresek voltak a kulacsok. Innét kék kereszt jelzés vitt le a gyadai rétre. Jártunk cölöpökön, átkeltünk a libikóka-hídon, majd az Óriások pihenőjének nevezett kirándulóhelyen pihentünk egy kicsit. A gyerekek tényleg csak egy kicsit, mert a legtöbben visszamentek a cölöpökhöz és a pallósorhoz. Aki véletlenül nem lett teljesen sáros a Násznép-barlangban, az itt pótolhatta a mulasztást.
Katalinpusztáig a gyadai tanösvény egyik oldalát jártuk végig, ahol eligazító táblák mutatják be az erdő életét. Az út végén Hangya Dani búcsúzott tőlünk. Sajnos elkerültük a függőhidat, amely olyan érdekesség, hogy már csak ezért is vissza kell ide térni.
A nagy melegnek és a még ennél is nagyobb szintkülönbségnek köszönhetően jól elfáradtunk, de szerencsére itt a hosszú nyár, amikor elfeledhetjük a fáradalmakat és mire jön a következő túra, már csak a szépre emlékezünk.
2011. 03. 26.