A 2012/13-as tanév első túrája a Pilis-hegységben

Az idei első túránk a Pilis-hegységben található Holdvilág-ároknál kezdődik . Az árok valójában egy patak medre, ami olvadáskor vagy esők idején levezeti a hegyekről lezúduló vizeket, így ha esős időben tévedünk errefelé, igen nagy erőt és ruhát próbáló túrában lesz részünk.

Kevesen tudják róla, hogy a Pilis egyik legfestőibb, és legromantikusabb helye Pilisszentkereszt és Pomáz között elhelyezkedő szurdok, mely a Lom-hegy (589m), Bölcső-hegy (580m) és Nagy-Csikóvár (556m) délnyugati vonulatai határolnak. Nemcsak a helyenként függőleges sziklafalakkal határolt szűk kanyon jellegű szurdok látványa adja meg varázsát a helynek, hanem a régmúlt korok egyelőre kevéssé feltárt számos emlékei is. Ősi temetkezési, kultikus helynek is tartják, egyes feltevések szerint ezen a területen állt egykor Attila városa (Sicambria, Ecilburg). Egy másik feltételezés szerint Árpád fejedelmet itt temették el. Ezek az elméletek mindmáig nem nyertek tudományos igazolást, de bizonyításukra már több kísérletet tettek régészeti feltárásokkal

(Sashegyi Sándor).

A megközelítőleg északkeleti délnyugati irányú völgyrendszer bejárata Pomáztól hat kilométerre, északnyugatra található a Kiskovácsi kórház mellett.

Eleinte házak között, majd fiatal erdős részen haladunk felfelé, ahol sajnos az ilyen helyekre jellemző szeméthalmok keltik fel figyelmünket először. Hamarosan beérünk a Holdvilág-árok kezdeti szakaszába, ahol ösvényünk a völgyoldalak eleinte lankás lejtői között halad. Mellettünk kis patak csordogál a kövek között el-eltünedezve. A közelmúltban, 1999-ben egy nagyobb esőzéskor olyannyira megáradt, hogy az út egy részét elmosta, s néhány kisebb, fából készült hidat is tönkretett. Északkelet felé, felfelé haladva a völgyben a falak egyre meredekebbé válnak, több helyen kisebb lejtőcsuszamlások, suvadások figyelhetők meg a lejtőkön.

A lankás völgyoldalakat egyre nagyobb, majd összefüggő sziklafalak váltják fel utunk során. A meredek falakon jól megfigyelhetők a szürkésfehér színű andezittufák, mely a hegység vulkánikus alapkőzetét képezik. Az árokból jobbra is, balra is rézsút bevágott gyalogutak indulnak ki. Elértük a Domini forrást.

Utunk tovább folytatódik és hamarosan a fejük felet bezáródnak a sziklafalak, és egy katlanban találjuk magunkat. Ebből a sziklakatlanból egy közel 15 méter hosszú úgynevezett Meteor létra megmászásának segítségével jutunk ki a völgy időszakos vízesése mellett. A létra mellett a katlan aljában két mesterséges barlang bejáratát láthatjuk. Az egyik a vízesés alól indul, míg a másik – Y alakú – kicsit előtte, a jobb oldali sziklafalban. A rövid járatok létesítésének ideje és célja még vitatott. Eleinte érckutató tárónak, vagy bányának tartották, de mivel sem a közelben, sem a Visegrádi-hegység egész területén nem ismerünk ércelőfordulást, ez nem valószínű. A járatokban talált ősi rovásírásjegyek alapján honfoglalás, esetleg római korinak is vélhető. A létrán felmászva megváltozik a völgy jellege. A falakat itt már kemény agglomerátum alkotja, melyben 1-1,5 méter széles, több méter magas kanyon alakult ki, melynek szálkő alján haladhatunk tovább, kisebb vízeséseken, surrantókon (vízgyűjtők) felmászva.

A piros és zöld kereszten tovább, északnak felfelé haladva a Karolina-árok mentén hamarosan egy útelágazáshoz érünk. Innen a piros négyzet turistajelzést követve lefelé haladva eljuthatunk a Bölcső-hegy nyugati lábánál fakadó Lajos-forrás hűs vizéhez. A hagyomány szerint Nagy Lajos királyunk gyakran látogatott vadászterülete volt, de nevét báró Podmaniczky Lajosról a vidék, akkori tulajdonosáról kapta (1908). A szentendrei szerbek a forrást Dobra voda (Jóízű) néven ismerték.

Egy kis pihenő után, kulacsainkat megtöltve indulunk tovább nyugatnak felfelé, a zöld háromszög mentén, a Bölcső-hegy (588m) meredek kaptatóin. A hegytetőt elérve szemműnk elé tárul jobbról is, balról is a hegy vulkanikus eredete. Valaha kilátó magasodott itt az égnek felfelé, de ma már csak nyomai láthatók és a csúcskő.

A hegytetetőről lefele délnek haladva óvatosan lépkedve, el ne botoljuk egy-egy kiálló szikladarabban, elérjük a piros keresztel jelzett utat. Itt északnyugatnak fordulva kb. 2.6 km után a piros sávjelzéshez érünk, ahol időtől, fáradtságtól és a szeptember végi előzetes bejárástól függően két alternatíva közül választunk, választhatunk. Az egyiken délnek, délkeletnek lefelé ereszkedve a volt Teleki őrház romjai és a Salabasinai kút mellett elhaladva, a Farkas-gödrön át visszatérünk a Holdvilág-árok bejáratához, ahonnan elindultunk. A másik alternatíva a Salabasinai- árkon keresztül vezetne, mely nehezen járható jelzés nélküli 1.6 km hosszúságú szakasz, de annál varázslatosabb és izgalmasabb szurdok…

A tura bejárásán készíttet fotók itt megtekinthetők.