Felsősök túrája: az OKT egy különösen szép szakaszán

A felsősök szombati kirándulása az Országos Kék Túra Pilisszentlászló és Visegrád közötti útvonalon halad a Visegrád-hegység területén.

Pilisszentlászló – Pap-réti erdészház

Pecsételés után a Gesztenyés sörözőből továbbindulva keresztezzük Pilisszentlászló kis főterét, elhaladunk a kápolna és a névadó Szent László király mellszobra előtt, majd a tőlük balra nyíló utcácskán indulunk tovább.Néhány lépés után az elágazásban jobbra térünk, pár lépéssel később balra, és a Honvéd utcán folytatjuk az utunkat. Körülbelül száz-százötven lépés után ezt az utcát is elhagyjuk, jobbra térve kapaszkodni kezdünk egy kövekkel kirakott mellékutcán. Az elágazásban mellénk társult piros sáv jelzéssel együtt lépünk be az út végén az erdőbe, és folytatjuk a kapaszkodást egy vízmosásban emelkedő gyalogúton.

Egy rövid, meredek szakasz után a kapaszkodó megenyhül a Rózsa-hegy oldalában, enyhén kanyarog alattunk az ösvény a domboldalban. Ezen a szakaszon a gyalogút több ágra válik szét, több kitaposott nyom is vezet felfelé, kövessük a felfestett jelzéseket az elágazásokban! Néhány perc után az utunk befordul egy oldalvölgybe, annak az alja közelében vezet a továbbiakban felfelé. Itt már egyértelmű az utunk, nem lehet eltéveszteni! Nagyjából húsz-huszonöt perc alatt érünk fel végig az erdőben haladva a dombgerincre és tűnik fel előttünk az ott haladó keskeny, de nagyon jó minőségű erdészeti aszfaltút a Szarvas-szérű tisztásán.

Ráfordulunk az aszfaltcsíkra és északkelet felé indulunk el rajta. Kellemes séta az utunk a szintező erdészeti aszfaltúton, a tisztást elhagyva a fejünk felett összeboruló lombok árnyékában haladunk. Öt-hatszáz lépés után azonban otthagyjuk az aszfaltutat és arról balra letérve egy ösvényen felkapaszkodunk a Szent László-hegy hátára, majd egy idő után leereszkedünk onnan. Az erdő szélén feltűnik mellettünk újra az erdészeti út, ami megkerülte a Szent László-hegyet, de megpillantjuk magunk előtt a Pap-réti erdészház kerítését is. A kéktúra bélyegzőjét az erdészház kapuja előtt találjuk, egy, az út és a kerítés között álló fa takarásában. Be kell érte nyúlni a kerítésen keresztül, mert a telken belül van felszerelve egy faoszlopra, a régi fakerítés meghagyott oszlopára.

Pap-réti erdészház – Nagy-Villám

A Pap-réti erdészháznál lévő pecsételőponttól csupán pár lépés az erdészeti aszfaltutak kereszteződése, továbbindulva átvágunk rajta és a tisztás túlsó oldalán, az erdőszélen elérjük a pihenőpadokat. A rét sarkán lépünk be ismét az erdőbe, és egy ösvényre térve két-három perc alatt egy jól kijárt, kavicsszórásos makadámútra jutunk. Ezen folytatjuk az utunkat, elhaladunk rajta a Pálócki-rét füves mezeje mellett és megérkezünk a turistajelzések elágazásába. Az eddig velünk tartott piros sáv jelzés marad a földúton, a kék sáv jelzés és az itt kezdődő kék kereszt jelzés két külön ösvényen indul tovább balra. Rátérünk a kék sáv jelzés gyalogútjára és gyakorlatilag szintben indulunk tovább. Egy irtásfolt kerítését követjük a ritkított erdő dzsindzsás aljának vadszederbokrai között. Ezen a néhány száz méter hosszú szakaszon eléggé megtépnek bennünket a tüskék és megcsipked a csalán, mire túljutunk rajta. Visszaérünk a ritkítatlan erdőrészbe, utunk továbbra is szintezik, de egyre meredekebb lesz a hegyoldal, amin az ösvény halad. Megérkeztünk az Urak asztala meredeken leszakadó keleti oldalába, ezt a régebbi térképek csak nappali bejárásra ajánlották, mert alaposan a lábunk alá kell nézni, nehogy megcsússzunk a helyenként igen meredek hegyoldalban harántoló túraösvényen. Aztán egy idő után a hegyoldal meredeksége csökken, a gyalogút is kiszélesedik és egy, a hegyoldalban kialakított teraszon halad tovább. Utunk élesen balra törik, itt érdemes jobbra kikukucskálni a falombok résein, mert nagyon szép kilátás nyílik innen a Duna völgyére, és a pont velünk szemben álló Naszályra. Rövid sétával érkezünk meg a Vízverés nyergének tisztására.

A kitaposott nyom átvág a ritkán kaszált rét néha derékmagas füvében és a túlsó sarok közelében lépünk be ismét az erdőbe. Az Őr-hegy dombhátára kapaszkodunk fel, már ismét a fák között, átmászunk egy lépcsőszerű, kényelmes falétrán egy vadvédelmi kerítés felett, aztán leereszkedünk a gerinc túlsó oldalán. Ritkán használt, gazos keréknyomokra érkezünk, ezeken folytatjuk az utunkat. Nagyjából a gerincen haladunk, és amikor néhány száz lépés után a keréknyomok kifordulnak alólunk jobbra, mi egyenesen megyünk tovább, újra ösvényen. A gerinc egyre keskenyebb lesz, a végén egy kilátóponthoz érkezünk. A Moli-pihenő kőpadjáról a Dunakanyar nyugati felére tekinthetünk le, itt még magasan felette járunk. Sajnos a keleti felét és Visegrádot még eltakarják a fák. A kőpadtól továbbindulva meredeken ereszkedni kezdünk, és nemsokára megpillantjuk a kék háromszög jelzés ösvényét, ami balra kitérőt tesz a Borjúfő szikláinak a tetejére. Érdemes megtennünk a kis kitérőt, mert a sziklák tetejéről már sokkal tágabb a panoráma, mint pár perccel korábban a Moli-pihenőnél volt! A kék háromszög jelzés másik ágán visszatérünk a kék sáv jelzés gyalogútjára, ami tovább lejt egészen a Visegrádi kapu nyergéig, ahol rátérünk egy földútra.

Kis kaptatóval felérünk a Sóstói-rétre, utunk átvág rajta, és ismét folytatódik a lejtő. Kényelmes ereszkedéssel érünk egy útelágazásba, ahol az Urak asztala előtt kivált kék kereszt jelzés földútja csatlakozik hozzánk, innen már szintben haladunk, aztán egy kisebb emelkedővel érünk ki a Fekete-hegy ligetes tetejére. Elhagyunk egy esővédő házikót és a pihenőpadjait, aztán a réten, a facsoportok között kanyargó keréknyomokon leereszkedünk a Nagy-Villám nyergében elterülő hatalmas autóparkoló sarkára, közben jól látjuk a hegytetőn álló Zsitvai-kilátó bástyaszerű kőtornyát és az alatta kanyargó bobpályákat.Átvágunk az ideérkező aszfaltúton, és a kék jelzések azonnal egy, az úttal párhuzamosan haladó gyalogútra térnek, de nekünk még bélyegeznünk kell a kéktúra igazoló füzetünkbe! Így aztán ballagjunk fel a Nagy-Villám oldalába a vendéglőhöz, ahol a pincérektől kell elkérnünk a pecsétet. A vendéglőtől már csak pár perc séta a hegytető tisztásán álló kilátó, ezt se hagyjuk ki, mert csodálatos körpanoráma nyílik a teraszáról a Dunakanyarra, valamint a Visegrádi-hegység és a Börzsöny csúcsaira!

Nagy-Villám – Visegrád, komp

Pecsételés után visszatérünk a Nagy-Villám nyergében, az autóparkolónál kezdődő gyalogútra, amin kanyarogva, végig a fák között haladva körülbelül tíz perc alatt érünk a Fellegvár autóparkolója alá, ahová egy lépcsősoron kapaszkodunk fel a kék jelzéseket követve. A parkolót övező butiksorra érkezünk, az állandóan vizet adó csobogókhoz. Továbbindulunk a parkolót kerítő járdán, elhaladunk a Fellegvár kapujához vezető feljáróút kezdete mellett, és megpillantjuk a hegyről levezető gyalogösvény kezdetét. Ha időnk engedi, érdemes felsétálni a Fellegvárba, és ott is körülnézni, mert onnan is szép a kilátás, és a romokat is nagyszerűen helyreállították!

A parkolóból aztán egy húszperces meredek ereszkedéssel megérkezünk Visegrádra. A Kálvária stációi mellett érjük el a házakat és az ereszkedés végén a Nagy Lajos utcára jutunk. Jobbra fordulva elhaladunk a római katolikus templom mellett – itt ágazik ki az utunkból jobbra a Fő utca, amin pár perc alatt elérhetjük a szépen helyreállított reneszánsz királyi palotát -, de a kék jelzések egyenesen indulnak tovább a Rév utcán. Ennek a járdáján ballagva aztán pár perc alatt megpillantjuk a Duna-parton futó 11-es főutat, egy gyalogos aluljárón keresztül átkelünk alatta és a túlsó oldali lépcsősoron felkapaszkodva a kompállomás mellé érkezünk. A kéktúra bélyegzőt a komp pénztárában kell elkérnünk, hogy pecsételhessünk vele az igazoló füzetünkbe.