Télies tavaszi teljesítménytúra

 

Majd’ harmincan készültünk arra, hogy március 16-án akár több száz résztvevőt fogadjunk felkészülten, lelkesen a MASZAT tavaszi teljesítménytúráján, három távon: 14, 20 és 30 km-en. Az előző hetekben bejártuk, feltérképeztük az útvonalakat, plakátok, szórólapok, térképvázlatok, kitűzők, oklevelek százait gyártottuk, a túra lehetőséget reklámoztuk a Maglód újság hasábjain, levelet küldtünk a környékbeli települések iskoláiba. Próbáltuk hozzákapcsolni a városi március 15-i rendezvényekhez, kis ünnepi hangulatot hozzáadva a történethez. Jókora előkészítő munkát végeztünk el!

 

Közben visszatért a tél! Elakadt autók sora, áram nélkül maradt települések, lefújt ünnepi programok. De elég volt az ablakon kinézni, hogy megtapasztaljuk szigorát. Többen jelentős ellenpropagandát folytattak, kérdezve, hogy ugye ilyen ítéletidőben nem tartjuk meg a túrát. Ám az időjárás előrejelzés azt ígérte, hogy szombatra elcsendesül a szél, megszűnik a havazás, kisüt a nap. És így is történt!

 

54-en hitték el, hogy a pénteki ítéletidő, szombatra napsütéses kirándulóidővé válhat. Ők mindannyian elindultak valamilyen távon. És milyen jól tették, hogy hittek az időjárás jelentésnek! Szép téli túra kerekedett belőle – igaz, néhol térdig érő hóval, a déli nap sütötte helyeken pedig némi „turistamarasztaló” sárral. Ám a táj egyöntetűen és gyönyörűen hófödte maradt mindenütt!

 

A főként az időjárással összefüggő nehézségek miatt nem voltak ellenőrző pontok, ahol felnőttek segítették volna a túrázókat, és csak a 14 kilométeres szakaszt sikerült előző nap kiszalagozni. Úgy beszéltük meg, hogy ezen a távon lehet elindulni egyedül, a két hosszabb útvonalon csak kísérővel. Ebből is adódtak aztán problémák. A teljesítménytúrázás lényege, hogy mindenki a saját tempójában haladhat. Ám amikor egy csoport indul el együtt, akkor a leglassabban haladóhoz igazodnak a többiek. Viszont a 30-asok között akadtak gyakorlott gyaloglók, akik gyorsan maguk mögött hagyták lelkes, de sokkal nehézkesebben mozgó negyedikeseinket.

 

A 30-as táv elindult 8 óra körül. Szervező legyen a talpán, aki helyesen dönt olyan esetben, amikor fél 9-kor jelentkeznek a 30-as távra. Csak saját felelősségre tudja elengedni az indulókat, bízva a hóban hátrahagyott nyomokban és a túravezető telefonos segítségében. Sajnos ez „nem jött össze!” Emiatt voltak, akik rossz szájízzel búcsúztak el tőlünk a temető melletti célnál.

 

Felmerül a kérdés: helyesen döntöttünk-e, mikor megtartottuk a túrát, ahelyett, hogy elhalasztottuk volna? Ebben a helyzetben talán nem is volt hiba nélküli döntés. Csak valamiféle kompromisszumos. Az is kétségtelen viszont, hogy néhány tucat fiatal és felnőtt egy „heroikus” túra élményével és örök emlékével gyarapodhatott.

 

Ismét bebizonyosodott, hogy szép számmal vannak olyan – az egyesületet működésben tartó, aktív – tagjaink, akik saját szabadidejükből, önkéntesen és díjazás nélkül teszik a dolgukat. Itt jegyezzük meg, hogy örömmel fogadnánk segíteni tudó és akaró tapasztaltabb túraszervezők jelentkezését!

 

A szervezés során támogatást kaptunk két maglódi civil szervezettől is: a Szabadidő Klub és a Biztonságos Maglódért vezetői, tagjai siettek segítségünkre. Nagyon köszönjük nekik! Ugyancsak reményteljes kapcsolat vette kezdetét a Városi könyvtár és egyesületünk között. Varga Zoltán könyvtárvezető (mellesleg alapító tagunk, az egyesület jogásza) kis mozgó könyvtárral, rejtvénnyel jelent meg az induláskor, és neki köszönhetjük az ajándékba adott okleveleket és könyvjelzőket.

 

E kezdődő kapcsolataink továbbfejlődésében reménykedünk. Hiszünk abban, hogy a különböző szervezetek egymás támogatásával sokkal tartalmasabb, színvonalasabb és örömtelibb programokkal teheti „izgalmasabbá” és „élhetőbbé” városunkat.

 

Külön meg kell említeni Juhász Attilát és Turóczi Csabát, akik az előkészítő bejárásban, tervezésben kiemelkedő munkát végeztek, a túra során pedig ők vezették a 20 és 30 kilométeren indulókat, valamint további három tagunkat, Tóth Pétert, Csizmazia Jánost és másodikos kisfiát, Bencét, akik dacolva a pénteki ítéletidővel, egész napjukat a 14 kilométeres táv kiszalagozásával töltötték. Hálás szívvel gondolunk rájuk. Már csak miattuk sem lehetett azt mondani szombat reggel, hogy hiába dolgoztatok, fújjuk le az egészet. A temetőnél egész nap Illés Kriszti és Laci várta meleg teával az indulókat, majd a beérkezőket.

 

Végül köszönetet mondunk mindazoknak, akik segítettek megálmodni, megvalósítani ezt a napot.

 

Szeretnénk mindenkit megnyugtatni: Nem adjuk fel! Ősszel újra próbálkozunk!

 

Patkós Józsefné
a MASZAT elnöke