Sátoros tábor a Vértesben

Tanév végén a Vértesbe indultunk, több, mint százan. Szülők, gyerekek együtt. A sátoros tábor helyszíne az erdő közepén álló magányos pici település, Mindszentpuszta volt. Az egész turistaházat kibéreltük, és úgy terveztük, hogy csak a konyhát, étkezőt, mosdót használjuk benne. Aztán az időjárás közbeszólt!

 

Az autóbuszok Gánton tettek ki bennünket, ahol megnéztük a geológiai tanösvényt, a bányamúzeumot, majd felkapaszkodtunk a közeli domb tetejére, mindezt a magasból is megszemlélni. A felhagyott bauxitbánya olyan érzéseket keltett, mintha a Marson járnánk. A vörös sokféle árnyalatával találkoztunk, bár a valamikor teljesen kopár, kietlen vidéket lassan visszahódítja a természet, fák adtak némi árnyékot a hőségben, ismeretlen virágok sokasága nyílott.

Aztán irány Gánt, ahol a fagyizó megrohanásával folytatódott a napi program. Innét rövid gyalogtúra (5 km) a táborig, melyet a várakozás izgalmai és a nagy hőség miatt talán nem is éreztünk annyira rövidnek. Táborverés, ismerkedés a közvetlen környékkel, majd ünnepélyes tábornyitó. Két nagy csapatra osztottuk a tábor (a játék szerint vár) lakóit, a Sárga Oroszlánok és a Zöld Sárkányok mérkőztek egymással ügyességben, bátorságban, okosságban a 4 nap alatt. Mindkét társaság 3.-3 kisebb egységből állt össze. Vacsora után a kőzetgyűjtési versenyre lehetett nevezni, majd egy kis készülődés után tábortűz mellett mutatkoztak be a csoportok névvel, csatakiáltással, indulóval. Sötétedés után pedig éjszakai túrára indultunk a környéken. Csendben, fegyelmezetten haladtunk a Ciklámen-völgyön át, hallgatva az erdő neszeit, gyönyörködve a felhők mögül hol előbukkanó, hol elbújó telihold fényében. Az igazi bátorságpróba csak éjszaka következett: jó kis zápor söpört végig a táboron, dörgéssel, villámlással. De ekkor még tartották magukat a sátrak és mindenki elég bátornak bizonyult ahhoz, hogy egy „valódi”ezüst tallért kapjon jutalmul.

Másnap 9-kor már útbon voltunk egész napos kirándulásunk úti célja, Vértesszentkereszt felé. Gerencsérvár érintésével érkeztünk meg a romjaiban is gyönyörű apátsághoz, majd visszafelé ismét megálltunk Gerencsérvárnál, de most csupán kulacsainkat feltölteni a vár lábánál eredő forrás vizéből. Táborunk lakói ta visszafelé vezető úton több kilométer hosszan elnyúlva érkeztek vissza Mindszentpusztára. Nagy volt a meleg ezen a napon, az út egy részét pedig aszfalton, tűző napon kellett megtenni, ami még tovább fokozta a hőségérzetünket. Így születtek aztán mindenféle legendák arról, hogy valójában mennyit is mentünk aznap. A térkép 13 kilométerével szemben az itthoni pontos mérések 13,6 km-t mutattak. Ez a táv nem hosszabb, nem nehezebb, mint tanév közbeni túráink általában. A táborba visszaérkezve egy kis foci, íjászat, pihenés, aztán vacsora után ismét tábortűz. Ezen az estén sokkal korábba elcsendesedett a tábor, senkit nem kellett ringatni, hogy elaludjon.

 

A 3. napot a táborban töltöttük. Kiselőadásokat hallgattunk meg a Vértes növény- és állatvilágáról, a tájékozódásról. A felsős tanulók és Kállai Kati néni irányításával vízvizsgálati kísérleteket végeztünk. Ezután csapatok önállóan indultak útra a tájékozódási kiselőadásban megismertek gyakorlati alkalmazására. Térképvázlat alapján kellett megtalálni a korona elrejtett darabkáit. Ez a Sárga Oroszlánoknak sikerült, a Zöld Sárkányoknak egy kis rész valahogyan elkerülte a figyelmüket. Ebéd után egy másik oroszlános csapat érkezett hozzánk: A Vörös Oroszlánok látogattak el vendégségbe. Bemutatót tartottak a gyerekeknek, majd terveink szerint közreműködtek volna az apródok felavatásában, de ezt az ünnepélyes aktust a beköszöntött esős idő miatt el kellett halasztani. Éppúgy, mint a számháborút is, ahol a két csapat összemérhette volna tudását, ügyességét Oroszlánkő váránál. Már menet közben visszafordult a táborozók egyik fele, a többiek hősiesen megrohamozták a várat, aztán késő délután bőrig ázva érkeztek vissza Mindszentpusztára. Akkorra már a többiek már beköltöztek a turistaházba, mert az első éjszakai vihart még jól bírták a sátrak, de ez a lassú, kitartóan hulló eső beáztatta hálóhelyeink többségét. Egy-egy szobába be is fűtöttünk, melegedtek az elgémberedett végtagok, száradtak a vizes ruhák. Az eső nem csak a csatát, de az esti tábortüzet is elmosta.

A nedves idő kitartott a 4. napon is. A reggeli órák sátorbontással, csomagolással teltek. Az ebédlőbe bezsúfolódva az esztergomi érsek –személyének kiderítés komoly nyomozó munkát igényelt – András király fejére illesztette az elrejtett darabokból helyreállított koronát. Ezt követően a frissen koronázott király lovagi címeket adományozott (gyakorlatilag mindenkinek), okleveleket, jelvényeket, kisebb jutalmakat osztogatott népének. 10 órakor búcsút mondtunk táborunknak, majd gyaloglással folytattuk az utat, hiszen a buszok csak másfél kilométerre tudták megközelíteni a turistaházat. Aztán irány Tatabánya! Erre a napra nagyon szép gyalogtúrát terveztünk, de le kellett rövidíteni és csak Vitány várának a felkeresését vállaltuk. Ezt sem mindenki. Egy buszra való táborozó úgy döntött, hogy inkább hazaindul. A többiekkel, dacolva széllel, a hol jobban, hol kevésbé szakadó esővel, elfoglaltuk a várat, és megállapítottuk a magasból, hogy ameddig a szem ellát, mindenhol esik. Ázva-fázva, de jó hangulatban indultunk utolsó tábori célpontunkhoz: Tatabánya fölött a turulnál fejeztük be az utat, ahol a magasból visszanézve búcsúztunk a Vértestől, és elköltöttük utolsó ebéd-vacsoránkat a közeli Pizzafalóból érkezett ételek és italok formájában. Mire Maglódon leszálltunk a buszról, mindenki szépen megszáradt, pihent egy kicsit. Sok segítő felnőtt közül ki kell emelni az Illés házaspárt, Krisztit és Lacit, és Kovács Mártit és Pistát, akiknek köszönhetően mindig finom ételek kerültek a tányérunkra, úti csomagunkba, és gondoskodtak kényelmünkről, csomó olyan feladatot felvállalva és megoldva, ami nem is az ő dolguk lett volna. Juhász Attilát, Turóczi Csabát, aki k felderítették a tábor helyszínét, és kitalálták, hogy mi fér bele ebbe a négy napba, s tűzön-vízen át vezettek bennünket.

Többen voltak, akik nem erre számítottak és talán kissé csalódottan emlékeznek vissza a mindszentpusztai napokra. Nekik mondanám, hogy mi egy természetjáró egyesület vagyunk, a tábor jellege túratábor volt. Akkor is, ha a30 fok feletti melegben szívesebben nyaralnánk víz mellett, és akkor is, ha a kitartóan szemerkélő esőt jobb lenne a szobánk ablakán keresztül nézni.

Remélhetőleg a fáradalmak kipihenésével csak a hely varázsára,  átélt élményekre gondolunk majd vissza, hisz azokból volt bőven részünk!

 

Az oroszlánkői várban elmaradt avatásra a Maglódi Városnapok szombati rendezvényén került sor. Az ünnepi eskütételét követően a Vörös Oroszlánok Lovagrend apródi rangban tagjai sorába fogadta a megjelent várlakókat. Az ünnepélyes ceremónia méltó befejezése volt az együtt töltött négy napnak.

Hogyan tovább? Jól megérdemelt nyári pihenés, aztán a tanév kezdetével folytatódnak túráink, szakköri foglalkozásink. Várunk Benneteket ezekre is!

 

Kati néni, a mindszentpusztai vár szelleme

LEAVE A COMMENT