Budaörs, 2012. december 8.
Idei utolsó utunkon együtt kirándult minden korcsoport. Kicsit ijesztgetett bennünket az időjárás, de utólag elmondhatjuk, hogy az évszaknak megfelelő, kibírhatóan hideg, havas, tiszta idő fogadott minket a buszról leszállva Budaörsön.
A házak közül kiérve pedig az út egy meredek kaptatóval kezdődött, hogy aki fázott odáig, az biztosan kimelegedett a leküzdése közben. A tervezett útvonaltól annyiban tértünk el, hogy nem Budakeszin fejeződött be a túra, hanem egy nagy kört tettünk meg, így kiindulási helyünkre, Budaörsre érkeztünk vissza. Nagyon szép helyeket érintettünk, a fák közül kibukkanva többször is gyönyörű kilátás fogadott bennünket. Néhol csúszott, voltak nagy esések, de a tömérdek ruha alatt meg sem éreztük. Mindig öröm, ha állatokkal találkozunk kirándulásaink során, most egy sérült őz látványa okozott, nem örömet, inkább szomorúságot: csak tehetetlenül figyeltük vergődését. A fekete fenyvesek között nyitott szemmel bandukolók állatnyomokra isbukkanhattak. Az egy héttel korábban szakkörön megfigyelt rágásnyomokat fedezhették fel a tobozokon. A Németh Szilvitől hallott ismeretek birtokában ,most már pontosan meg tudtuk állapítani, hogy egér, mókus vagy harkály csemegézett az erdőben.
Az út végére kellemesen elfáradtunk. Kesztyű nem maradt szárazon, de a biztonsági okokból elcipelt váltócipőre és –zoknira szerencsére nem volt szükség. Reméljük, hogy bebizonyosodott (azok számára, akik eljöttek, biztosan), hogy decemberi zimankós időben is csodálatos élményeket tartogat a természet és nem kell „belehalni” egy kis hidegbe, gyaloglásba, erőfeszítésbe.
