2012. június 2.
A novemberi kirándulásunk alkalmával a terveink között szerepelt, hogy eljutunk a Pilis-tetőre. A korai sötétedés meghiúsította az akkori elképzelésünket és csak a táv kétharmadáig jutottunk. Ez az őszi túra így is a legszebb útjaink közé tartozik. Mint az utunk első, úgy a második fele is hasonlóan sok látnivalót kínált volna. Ezt a hiányt szeretnénk most szombaton bepótolni.
A kirándulás elején egy pici kitérőt teszünk. A régi túrázóink már járhattak a Zsivány-szikláknál, de akkor egy másik irányból érkeztünk ide. Aki még nem volt, az nagyon szép helyét ismerheti meg a hegységnek. Aki pedig már volt, az mindig szívesen jön ide vissza.
Egy rövid pihenő után elhagyjuk a Visegrádi-hegységet és a Pilisben folytatjuk az utunkat a Vaskapu-sziklához. Ha külön nem szólnánk, akkor csak a legfigyelmesebbek vennék észre, hogy a kőzet itt már teljesen megváltozik. Ezért is érdemes ezt a két sziklaalakzatot egymás után meglátogatni, mert így igazán feltűnő a különbség.
A Visegrádi-hegység vulkanikus eredetű, a Pilis üledékes.
Ősszel csak a legedzettebbek jöttek fel a Vaskapu-sziklához. Most viszont az útunk ezen keresztül visz tovább.
A Pilis csúcs a Dunántúli-középhegység legmagasabb pontja (756m). A kilátás lélegzetelállítóan szép. Innét szerpentinen ereszkedünk le Pilisszántóra. Ez alatt a szakasz alatt is több helyen fogunk megállni, pusztán azért, mert a látvány nem enged tovaszaladni.
Pilisszántón megnézzük a pilisszántói Szikla Színházat és környékét. A volt kőbánya helyén kialakított kulturális parkjára méltán lehet büszke a település minden polgára.
Ez a kirándulás is annyi szépséget tartogat, hogy több napot vagy akár hetet is el tudnánk tölteni itt, hogy újabb és újabb titkaival dicsekedjék el a Pilis.
Reméljük minél többen éljük át ezt a felemelő kalandot. Szeretettel várunk benneteket!
