Október 17-én már két autóbusszal indultunk el a Pilisbe a néhány napra beköszöntött téli hidegben, szitáló esőben. Nem engedtük azonban, hogy a mostoha időjárás elrontsa a kedvünket: sokat nevettünk egymáson és persze saját magunkon.
Vendégmarasztaló agyagos sár, nagy esések, átázott ruhák, amelyekre aztán ráülepedett Mackó-barlangban bokáig érő por, nehezítették helyzetünket és adtak okot a bosszankodás mellett a vidámságra is. Kicsit tartottunk tőle, hogy Walter Attila, aki azóta is hűséges fuvarozónk, nem fog minket felengedni a buszaira, olyan mocskosan néztünk ki.
Mivel ezen a túrán még nem volt velünk „hivatalos udvari” fényképészünk – Patkós Dóra – így csak az emlékezetünkben őrizzük azokat a szép helyeket, ahol jártunk: a pilisborosjenői Kálváriát, ahol lángoló piros színben pompázott a cserszömörce; a Teve-sziklát, amelyben csak a legélénkebb fantáziával bíró kirándulók vélték felfedezni a tevét; az egri várat, amelyet derekasan el is foglaltunk vagy a Nagy-Kevély csúcsát, ahol egy kevés hó fogadott bennünket. No meg persze a valaha ősember lakhelyéül szolgáló Mackó-barlang! A gyerekek kis csoportokban egészen a barlang kürtőjébe is felmásztak.
Eredeti tervünk szerint két tanösvény, a pilisborosjenői és a csobánkai összevonásából állt volna az út, de a szitáló esőben a barlangtól a legrövidebb úton siettünk le Csobánkára. Így majdnem sikerült ott felejteni a Kovács családot, amely – a kiadott program szerint – elindult a Mackó-barlangtól és az Oszoly-pihenőnél várt ránk.
Aranyos volt az egyik gyermek nagymamája, aki itthon azzal fogadott bennünket, hogy de jó is lehetett ebben a szép napsütéses időben kirándulni! Maglódon ugyanis sütött a nap!
2009. 10.17.
